Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, s volt neki három fia. Olyan szegények voltak, hogy még betevő falatra sem jutott nekik. Elhatározták, hogy fölkerekednek és elpanaszolják a királynak az ő nagy szegénységüket. Ahogy mennek, mendegélnek, látják, hogy a hegyen birkákat legeltet egy öreg pásztor. A pásztor, maga volt a király, de hát a legények honnan is tudhatták volna?

Azt mondja az öregebbik: -Hej, ha én itt gazda lehetnék! Minden szegénynek adnék egy bürgét! Azt mondja erre az öreg pásztor:

-Mostantól kezdve te vagy itt a birkásgazda!

A másik két fiú továbbment, velük ment az öreg is. Egyszer elértek egy galagonyás sűrűhöz. Azt mondja a második fiú:

-Ha ezen a hegyen galagonya helyett szőlő teremne, s én lennék a gazdája, minden szegénynek adnék egy fürt szőlőt.

 -Jó, legyen a tied!- mondta az öreg pásztor. A galagonyás mindjárt szőlőssé változott, s a fiú pedig ottmaradt szőlősgazdának.

A harmadik fiú az öreg pásztorral továbbment, s nem sokára elértek a Dunához. Azt mondja a legkisebb fiú:

 -Ha én itt révész lehetnék, ingyen vinnék át mindenkit! Az öreg pásztor beleegyezett, s most már egyedül ment tovább. Ahogy megy, egyszer csak visszakanyarodott az első fiúhoz.

-De sok szép birkád van fiam!- mondta az öreg- Adhatnál nekem egyet! A birkásgazda rámondja:

-Ha én mindenkinek adnék egy birkát, nekem egy se maradna! Az öreg egyet intett, s egyből kővé változott a hegy! Aztán ment az öreg pásztor a második fiúhoz.

 -Szép ez a szőlő! Jó termés lesz rajta- kezdte- Adhatnál nekem belőle egy fürtöt!

 -Egy billinget se! Még mit nem! De még széjjel se nézett, a szőlőből máris galagonyás lett!

 Késő este lett már mire az öreg pásztor a révészhez ért. Átkiáltott a másik partra:

 -Gyerünk át a ladikkal!

A révész felesége éppen kisbabát várt; egy kicsit ácsorognia kellett az öregnek, de aztán jött a révész a ladikkal. Egy fillér nem sok, annyit sem fogadott el az öregtől. Közben a kisbaba megszületett, az öreg pásztort hívták meg keresztkomának. Mikor a gyerek hét éves lett, máris húsz-egynehány évesnek látszott.

Azt mondja neki az öreg: -No Sebestyén!- mert Sebestyénnek hívták a legényt-adok én neked egy kardot.

-Ha ennek a kardnak azt mondod: „Nosza kardom, rajta hát! Csapd le a nyakát!”- elvágja a nyakát annak, akinek csak akarod! A legény megköszönte a kardot.

 -Most pedig –folytatta az öreg- eridj a szomszéd királyhoz, mert ott annyi juhász kell, ahány nap van egy évben. Hanem sok bért ne kérj, legföljebb tizenkét pengőforintot, nyerget, meg pipát. A nyájat furulyaszó mellett tereld a rozmaringerdőbe, és ne félj semmitől. Sebestyén odaállt hát a szomszéd király elébe:

 -Felség, volna-e szüksége juhászra?

-Hogyne volna! –felelte a király. És máris fel is fogadta. Az első reggel ezt mondta:

-Hajtsd ki a nyájat és furulyázz! De a hídon túlra ne hajtsd a nyájat, mert vége az életednek! Sebestyén kihajtott, furulyázott. A király leste az ablakból. A legény már jól bent járt a rozmaringerdőben. Leterítette a szűrét és furulyázott. A közelben folyt egy patak. Ahogy furulyáz, egyszer csak hallja, hogy zuhog a víz. De nem csak zuhogott, hanem kibújt belőle a hétfejű sárkány!

 -Hát téged mi hozott ide? Úgy akarsz járni, mint a többi juhász? Sebestyén most már értette, miért mondta az öreg juhász, hogy ide annyi juhász kell, ahány nap egy esztendőben! De egy csöppet sem ijedt meg. Rákezdte:

 -Miért ? Azok hogy jártak?

 -Majd mindjárt megmutatom!- bődült el a sárkány és nekirontott. Sebestyén azonban megragadta a kardját és így rikkantott:

 -Nosza kardom, rajta hát! Csapd le a nyakát! Egymás után lehullott a sárkány hét feje. Másnap, ahogy früstükölt, kijött a vízből a kilencfejű sárkány, de az se járt jobban! A király nem tudta elgondolni, hogyan lehet ez. Sebestyén kihajtotta a juhokat harmadnap is. Éppen vizet akart meríteni a kalapjával, amikor rárontott a tizenkétfejű sárkány.

-Égi madárnak sem szabad erre járni! Hát te mit keresel itt? Sebestyén kirántotta a kardját és így felelt:

 -Nosza kardom, rajta hát! Csapd le a nyakát! Már csak egyetlen feje volt a sárkánynak, amikor az az egy rimánkodni kezdett:

-Jaj, jaj, Sebestyén! Hagyd meg ezt a egy fejemet! Meglátod megszolgálom! Sebestyén meghagyta. A patak hídja alatt volt egy nagy barlang. Oda vezette a sárkány. Amikor beléptek, olyan birodalom tárult Sebestyén elé, hogy nagyobb volt a királyénál is! Meglátta a sok juhászt, meg a rengeteg birkát, amit a sárkányok mind elloptak.

-Gyertek velem a királyhoz!- mondta Sebestyén, s búcsúzásul levágta a sárkány utolsó fejét is. Otthon a király azt mondta: most már látja, kivel van dolga! Feleségül kapja a lányát, no meg adja hozzá a fél országát.

-A lányt csak adja felséged gyorsan- mondta Sebestyén-, hanem a fél országot tartsa csak meg magának, mert nekem már van különb! Még aznap este megtartották a lakodalmat! Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak!